Ami a Soros-tervnél is rosszabb – és még csak nem is konteó

A Soros-tervről nem keveset hallottunk az elmúlt időben, régebben a migráció kapcsán, újabban pedig az európai covid-kilábalás témakörében javasolt örökkötvény formájában. Míg az első valószínűleg egy ostoba konteó, a második pedig csak egy tőzsdei befektető kreatív javaslata, van egy olyan terv, amit komoly gazdasági szereplők proponálnak, meglehetős állami beágyazódottsággal, mégis a kelleténél jóval kevesebb figyelmet kap a hazai nyilvánosságban. Ez pedig nem más, mint a Világgazdasági Fórum által javasolt “The Great Reset” – ennek a témáját körbejárva szemléztem egy írást.

Daniel Lacalle Phd-s közgazdász számol be a Mises.org-on, az úgynevezett “Great Reset” valós veszélyeiről, amelyben kifejti, hogy a globális gazdaság adóssága mintegy 277 billió dollárra fog rúgni az év végére a IIF (Institute of International Finance) becslései szerint. A fejlett világ teljes adósságállománya – mely tartalmazza a kormányzati, vállalati és háztartások adósságát – a GDP 432 százalékára rúg a harmadik negyedévben. A fejlődő országok esetében ez 250 százalékot ér el és az egész évre elérheti a 365 százalékot a globális GDP-vel szemben. Ezzel együtt – emlékeztet a közgazdász – emlékezni kell arra is, hogy az adósság bőven a vírus előtt is rekordokat döntött már 2019-ben is.

A legnagyobb probléma ezzel, teszi hozzá a cikkíró, hogy ez az adósság leginkább fogyasztási adósság, vagyis nem termelésbe fektetett pénz. A kormányzatok rendkívüli módon túlköltekeznek, különösen a vírus-gazdálkodás következében, vagy arra hivatkozva. Ez ugyanakkor semmilyen gazdasági előnnyel nem jár a jövőben, következésképpen a vírus lecsengése után az adósságok tovább fognak növekedni, különösen mivel a növekedés és a termelékenység nem fogja fedezni a tetemes adósságoldali kiadásokat.

Ebben a témakörben adott ki a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) egy útmutatást, amit úgy hívnak “The Great Reset” – vagyis a nagy újraindítás. Ez egy olyan terv, ami a vírus adta “lehetőséget” kihasználva ” átformálja a gazdasági szerkezetet és újjáépítést a nemzetközi színtéren, új prioritásokkal.” A fórum szerint a világnak úgy kell megküzdenie a jelenlegi helyzettel, hogy ” igazságosabb piaci eredmények szülessenek, a befektetések a kölcsönös fejlődés irányába tolódjanak, különös figyelemmel az ökológiai kérdésekre, elindítva egy negyedik ipari forradalmat, amivel új digitális gazdaság és infrastuktúra épülhet”. Mindezek a célok persze olyanok, amikkel mindannyian egyet érthetünk – írja a szerző, különösen pedig a privát szektor régóta alkalmazza ezt az irányelvet mindenféle felsőbb útmutatás nélkül, hiszen a technológiai újítások a megújuló erőforrások terén mindenhol virágoznak.

Bárki által tapasztalható, hogy napi szintű a változás, amit a cégek elérnek és alkalmaznak, ezzel együtt jobb szolgáltatást és megoldásokat nyújtanak a környezetvédelem és jólét tekintetében, mint amit kormányok és államok bármikor képesek lennének nyújtani.

A válság bebizonyította, hogy a világ megmenekült a hiánygazdaság és hiperinfláció csapdájából köszönhetően a magánszektornak, amely rendkívüli teljesítményt tudott nyújtan ezekben a vészterhes időkben.

A Fórum üzenet reménykeltő lenne, ha három szó nem rontaná le az egész hitelét:” a piac igazgatása”. Annak a veszélye, hogy a kormányok és államok ezen útmutatás alapján mindenféle intervenciókat eszközölnek a magángazdaságokban – rendkívüli. A “Great-Reset” ötleteit a leginkább intervencionalista és bürokratikus kormányok egyből felkapták, és erre hivatkoznak, amikor a tevékenységüket igazolin próbálják – hibásan.

Az az elképzelés, miszerint a kormányok majd olyan gazdasági szférát fognak teremteni, ami az inflációt csökkenti, növeli a versenyt és a polgárokat erősíti – abszurd.

A technológiai megoldások, a verseny és a nyílt piacok mind többet fognak tenni a fenntarthatóságért, a jólétért és a környezetért, mint bármilyen kormányzati- állami beavatkozás, minthogy még a legjobb szándékú kormányok is meg fogják próbálni védeni azokat az elveket, amik még a Világgazdasági Fórum útmutatásaival is szembe mennek: védelmezni fogják a saját oligarcháikat, az infláció növekedését és a gazdaság irányítását úgy en-block. Ezen három dolog mind szembemennek azzal az elvárással, hogy mindenki egyre jobb minőségű fogyasztási cikkekhez jusson hozzá könnyebben,olcsóbban, jobb életminősége legyen, alacsonyabb munkanélküliséggel, amit egyedül a magasan termelékeny privát-szektor tud biztosítani.

Fontos, hogy minden jószándékú terv kapcsán észnél legyünk, hiszen leginkább olyan állami beavatkozásnak ágyaznak meg, ami általában a szabadsággal és a versennyel ellenséges – figyelmeztet a közgazdász.

De van egy még sötétebb aspektusa is a dolognak: A legtöbb intervencionalista lehetőséget lát a javaslatokban az adósságok eltörléséhez. Ez persze megint csodálatosan hangzik, amíg fel nem fogjuk mit is jelent. Nagy veszélye van ugyanis, hogy az államok az adósság “törlését” a lakosság megtakarításainak törlésével akarja véghez vinni. És nem, ez nem konspirációs teória.. A modern monetáris elmélet proponensei azzal kezdik a mondandójukat általában, hogy a közadósságot fedezik a háztartások adóssága, tehát nincs itt semmi látnivaló… Nos, az egyetlen probléma mégiscsak az, hogy valakik adósságát valakik megtakarításával fedezni – finoman szólva problematikus. Ha megértjük a globális pénzügyi rendszert, akkor felismerjük, hogy billiárdos adósságok eltörlése billiárdos sarcot jelent a háztartásoknak.

A fenntarthatóbb, tisztább gazdaság és szociális rendszer ötlete nem újkeletű, és semmi szükség állami beavatkozásra ahhoz, hogy el lehessen érni. Ez ebben a pillanatban is végbemegy, köszönhetően a versenynek és az innovációnak. A kormányok és az államok nem avatkozhatnak be, hogy korlátozzák a polgárok szabadságát, a megtakarításait és reál-jövedelmét, még akkor sem, ha az ötlet jószándékú. A legjobb módja annak, hogy a kormányok és a kormányzati vállalatok ne használják ki ezt, ha emlékeztetünk mindenkit hogy a szabad piac és a verseny növelése önmagában képes erre.

Előre gondolkodó beruházások és a jólétet növelő ötletek végrehajtása nem szükségszerűen kormányzati feladatok, ugyanis a fogyasztók megkövetelik, hogy a cégek egyre inkább fenntarthatóbb stratégiára álljanak át, környezetbarát működéssel. A piacelvű megoldás sokkal sikeresebb, mintha hagynánk, hogy az intervencionalizmus és a kormányzati beavatkozniakarás előtörjön, amelynek káros hatásai sok esetben visszafordíthatatlanok -teszi hozzá.

Ha egy fenntartható világot akarunk, úgy az átlátható pénzgazdálkodási politikát kell előtérbe helyezni, és kevesebb kormányzati beavatkozást. Szabad piac, és nem szabad kormány az, ami a világot előrébb viszi.

Már csak azért sem, mert a kormányzat beavatkozása az, ami ide juttatott minket, nem várható, hogy majd az mutat kiutat -írja a közgazdász.

Leave a Reply